Psalms 12

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember. 1

Ellenségeitől való szorongattatásai közt Dávid az Úrban bízik

2Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! ^a 3Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. ^b 4Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? 5Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait. ^c 6Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. ^d 7Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök! ^e 8Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját. ^f